Vönöcki Evangélikus Egyházközség
 
Menü
Vönöcki Evangélikus Egyházközség
Falu és Gyülekezet
II. Vönöck földrajzi fekvése és rövid története
 

II. Vönöck földrajzi fekvése és rövid története

A devon időszakában a Kemenesalját is tenger borította, amely később visszahúzódott. Homokot, agyagot, mészkövet, margát rakott le. Az ókori kőzeteket ma már mélyen a Kisalföld alatt találjuk meg, vastag "pannon - rétegek" - kell borítva. Ezek a rétegek hazánk utolsó tengerének, a Pannon - tengernek az üledékei. A Marcal és a Cserhát között a Pannon - tenger visszahúzódása után a folyóktól szabdalt felszínen vulkanikus tömegek törtek fel, jellegzetes bazaltvulkáni "tanúhegyek" - et hozva létre, melyek a pannon üledékre települve megőrizték azok szintjét. Legszebb ezek közül a celldömölki síkságból 292 m - re kiemelkedő Sághegy.

A Kemenes elnevezése a honfoglalás korából származik, és utal a kavicsos földterületre. Vönöckön még ma is használatos, közérthető. "Kövecses" az elnevezése az egyik utcának. A tájegység meghatározására szolgáló Kemenesalja név szláv eredetű. A kemenes ó - szláv eredetű "kamen" - szóból származik, jelentése kő, kavics, mely jellemző a táj talajára.

Vönöck történetéből

Községünk nevével legkorábban 1262-ben találkozunk írásban "Vinick" formában. A Vinick, Vinicka is szláv eredetű, szőlőskertet jelent. A későbbiekben a Veneck formával találkozunk, amit ma Vönöcknek írunk és mondunk.

A XVI. század elejétől a török hadak pusztításai a Kemenesalját sem kímélték. (2)"Szulejmán... Székes - Fehérvár után váratlanúl oldalt fordúlt, úgy látszik ismét Bécs ellen szándékozott menni. Miután Ibrahim fővezért előre küldte, a ki Pápán át július 28 - án ért Sárvárra, három napi menettávolságra a derékhaddal követte őt."

Ezekben a napokban haladtak tehát keresztül községünkön, mely 30 km - re fekszik Pápától. Később, 1543 - ban, 1555 - ben, 1588 - ban, és 1596 - ban Kemenesalját újból végigpusztította és rabolta a török. Vönöcköt két ízben is teljesen elpusztították. Először a lakosok időben értesültek a veszélyről, s értékeikkel a cseri erdőbe menekültek. A törökök, amiért semmit sem találtak, mindent felégettek. Vönöck ezután újra felépült.

Másodszor meglepetésszerűen érkezett a török, az emberek puszta életüket mentették. A monda szerint az erdőbe menekülő lakosság élelme elfogyott, famohát ettek. (3)Egy bátor asszony egy éjjel belopódzott a szélső házba kenyeret sütni. Ez sikerült is neki két ízben. Azonban harmadszor észrevette egy török, hogy füstöl a ház - a háznak kéménye nem volt, most sincs, a szombathelyi falumúzeumba szállították, ott tekinthető meg ma is - oda ment a házhoz. Az asszony, mikor a török benyitotta az ajtót, az ajtó mögé állt. A török, miután nem látott senkit, elment. Az asszony hamar vékába rakta a kenyereket és kivitte az éhező embereknek. Aztán visszatért, de ekkor már szaladost tudott sütni lapos tálakba. A török ismét benyitott a házba. A meglepett asszony ijedtében a török arcába vágott egy tál forró, ragadós szaladost. Amíg a török azt kapargatta az arcáról, az asszony visszamenekült az erdőbe, és többet nem mert bemenni a faluba.

Ez a történet a szinte mesei elemekkel évszázadokon át fennmaradt. A népdalainkhoz, népmeséinkhez hasonlóan hagyományozódott.

A folytonos török pusztítás különösen 1596-ban olyan nagy méretű volt, hogy a vármegye egész Kemenesalját kénytelen volt az adófizetés alól fölmenteni. Az 1543. évi összeírás szerint a vas megyei porták száma 1576 volt. Míg 1715-ben mindössze 351, mert a többit felperzselte, feldúlta, megsemmisítette a török.

A XVI. századra vonatkozó néhány adat is azt bizonyítja, hogy Vasvármegyében tanult orvosból hiány volt. Ez azzal magyarázható, hogy a külföldi egyetemekről tanulmányaik befejezése után hazatérő fiatal orvosok leginkább nagyobb városokban telepedtek le. Így a század legnagyobb réme, a "fekete halál", a pestis megfékezésére nem volt megfelelő megoldás. A papok foglalkoztak a gyógyítással, növények gyógyító hatását alkalmazták. Még a XVII. században sem volt jobb a helyzet.

(4)"A pestis folyton szedi áldozatait, a mi a helytartótanácsot arra inditja, hogy az Ausztriában fennálló intézkedéseket Vas megyében is életbe léptesse. Kijelöltetnek az egész megyében a közlekedési utak s ezen kívül bárhol, bárhová közlekedni nem szabad. Aki pedig ez ellen vét, személyre való tekintet nélkül letartóztatandó. Meghagyatik továbbá, hogy tilalmas helyekre figyelmeztetésül mindenütt akasztófák állítassanak./1691./"

A mi községünk déli határán is megvan az út, ahol abban az időben az akasztófát felállították. Ezt az utat ma is "akasztófai út"-nak nevezzük.

Társoldalak
I. Bevezetés
III. Kemenesalja a reformáció időszakában
IV. Kemenesalja az ellenreformáció időszakában
V. A Vönöcki Evangélikus Gyülekezet kezdetei
VI. Vönöck az I. Világháború ideje alatt
VII. Befejezés
Jegyzetek és irodalomjegyzék
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster