Vönöcki Evangélikus Egyházközség
 
Menü
Vönöcki Evangélikus Egyházközség
Falu és Gyülekezet
V. A Vönöcki Evangélikus Gyülekezet kezdetei
 

V. A Vönöcki Evangélikus Gyülekezet kezdetei

Templomépítés, gyülekezeti élet

(6)Vönöck első ismert lelkésze Aranyadi Mihály /1630./ volt, akit 1619-ben avattak fel. 1646-ban /a büki zsinat jegyzőkönyve szerint/ Bauszky András volt a lelkész, aki már jónéhány helyről elkerült italozása miatt, és Vönöckön már próbaidőn volt, 1647 júniusában a nemesládonyi zsinaton végleg elmozdították állásából.

Ezt követően is volt lelkésze, bár 1630-1690-ig Nemesdömölk fíliája volt. 1695-től Kemenesszentmárton fíliája, s így történetük szorosan kapcsolódik. 1706-tól Vönöcknek önálló tanítója volt Farkas Mátyás személyében, aki 1735-ig látta el a tisztet.

A II. József 1781-ben kelt türelmi rendeletében foglalt jogokat a vönöcki gyülekezet is igyekezett kihasználni. 1786-ban augusztus 20-án még a mai templom helyén álló pajtában tartották az istentiszteletet, melyen elhatározták a templom megépítését, és az alapkő letétele is megtörtént ekkor. A lelkes elhatározást bőkezű adakozások és kitartó munka követték. A telket a Keresztes család adományozta. A környék csererdőiben nem volt az építkezéshez megfelelő faanyag. Így a gyülekezet tagjai az ivánci erdőből szállították haza a szükséges fenyőrönkönket, heteken keresztül, mintegy 50 km távolságból. A gyülekezet gondnoka ekkor Riczinger Ádám volt.

Egy év múlva a megépült falak között. 1987. november 27-én, advent első vasárnapján már istentiszteletet tartottak. A templom belső berendezése azonban csak később készült el, így hét évvel később, 1794. november 1-én adták át és szentelték fel az épületet.

A gyülekezet az ARANYKÖNYV-ben örökítette meg a jótevőit. Az evangélikusok nagy számát, az összefogást, adakozást illetően a következő bejegyzést találjuk:

"A gyülekezet jótevői közé kell sorolnunk a közbirtokosságot is, amelynek nagy többsége evang. vallású volt - úgy számban, mint vagyonilag nézve. Közmegegyezésből kifolyólag az 1794. Évtől kezdve minden a község által közcélokra kiosztott jövedelemből 2/3 rész az evang. egyháznak, 1/3 rész pedig a r.k. egyháznak jutott. Ez az arany megmaradt 1886-ig".

Az ARANYKÖNYV-et , mint azt az első oldalán olvashatjuk, "a nő egyesület vette a gyülekezet részére Főtiszt és méltóságos Gyurácz Ferenc püspök úrnak 1904. szept. havában végzett egyházlátogatása emlékére".

Továbblapozva a könyvben elérkezünk az 1886-os évhez, a százados évfordulók kezdetéhez. Ekkor ugyanis külön ünnepelték a megalakulás /1786/, a templomépítés /1787/ és felszentelés /1794/ századik évfordulóját. A bejegyzések legtöbbje az adományozó adatait, s az összeget tartalmazza, de mindig van egy-két személyes megjegyzés is mellette. A 17. pont alatt ezt olvashatjuk:

"A gyülekezet alakulásának százados emlékévében 1886. dec. 11-én az ünnepség hatása alatt Károlyi József birtokos és neje Edvi Lidia egy 183 kg súlyú harangot öntettek Sopronban 660 Korona költséggel". A harangon ezen felirat van: 'A Károlyi család ajándéka elhalt gyermekei emlékére'. A bejegyzés még két oldalon folytatódik:

"Utóbb ezen család a gyülekezettel a lelkész miatt meghasonolván ref. Vallásra tért, s minden vagyonát az Adorjáni ref. Gyülekezetre hagyta. Alacsony gondolkozású, földhöz ragadt, uzsorából meggazdagodott család volt, akik igen sokat, köztük a nő rokonságból, uzsorával teljesen tönkre tette. Harangot is azért adtak, hogy ne átkozzák őket ennyire. Voltak, kik nem akartak elfogadni tőlük. Vagyonukat bosszúból - a rokonság kitagadásával - mivel nem helyeselték tettüket, hogy az evang. egyházból kitértek - hagyták a ref. egyházra. Utóbb megbánták tettüket, de az álszemérem érzet nagyobb volt bennük a jóérzésnél - nem tudták elhatározni, hova tegyék vagyonukat. Élni is alig mertek. A gyülekezet nem várhatott tőlük semmit, még a harangot is megbánták, hogy adták. Az 1899-ik év dec. 3 és 4-e közötti éjjelen mindkettőt agyonverte egykori szolgájuk Pap Sámuel r.k. vallású".

A történet mindannyiunk számára elgondolkodtató lehet, bár az ítélkezés nem a mi feladatunk.

Az adományok tovább gyűltek a nevezetes évfordulókra, s már ekkor elhatározták, és külön tartották nyilván a torony építésére kapott adományokat. A fent említett harang addig fa haranglábon volt elhelyezve. A folyamatos gyűjtés után 1903-ban épült meg a torony.

A parókia építésére is gyűjtöttek. Érdekes, hogy a 3000 db téglát felajánló Szalay László adakozó r.k. vallású nemes. Ez a gyűjtés is jó néhány évig tartott, míg végül 1912-ben megépült a parókia. Az eddigi adományok kizárólag magánszemélyektől származtak, itt találkozunk először központi, de nem állami hozzájárulással. Az egyházkerületi gyámintézet a Dr. Baldácsy alapból 1895-ben 250 korona segély adott a gyülekezetnek. 1896-ban ugyancsak a gyámintézet adott 120 Korona segélyt a Berzsenyi alap kamataiból a parókia megépítéséhez.

Az egyház szava ekkor a falu teljes társadalmára hatott, a leggazdagabbtól a legszegényebbig. A két első ember, a lelkész és a tanító szorosan együtt működött. A tanítók képzéséig minden lelkész felszenteléséig tanítóként is nevelte a falu népét.

A gyülekezet legrégebbi dokumentuma alapján tudjuk, hogy az 1839-es Kemeneshőgyészben tartott lelkészgyúlésen a magukkal vitt könyvbe a gyülekezet befizetéseit igazolta Beliczai János kemenesi esperes. A tételek között szerepel a szuperintendens személyes honoráriuma, valamint a ksőbbiekben gyámoldahoz való hozzájárulás a gyülekezet, a lelkész, a tanító, valamint az idősek, talán presbitérium részéről. Az évente történő bejegyzések 1903-ig tartanak. Adakoztak még főiskolai, gyámoldai, kerületi népiskolai - bizottsági, postai, tápintézeti, kőszegi leányiskolai, soproni tanoda tanácsi fizetése célokra.

Az iskolai élet Nagy József 1879-ben született lakos emlékezése szerint: "Az 1880-as években az evangélikus iskolának kb. 73 diákja volt. Tanszerük egy palatábla, palavessző, egy tankönyv, jobb módúaknak egy hittankönyv. Tollal, tintával csak az egzámentra írta. A vizsga mindig a templomban volt áldozócsütörtök napján, ezzel fejeződött be a tanítás... az iskolaköteles gyerekeket a szülők elszegődtették gulyásgyereknek a módosabb gazdákhoz".

A vönöcki evangélikus gyülekezet jegyzőkönyve a körözvények számára c. könyvben a 258. sz. tárgy alatt olvashatjuk: A Vas megyei tanfelügyelő 1877. január havi jelentése előterjesztetik. A határozatban szóvá teszi a tanfelügyelő, hogy a mulasztások nyilvántartása nem megfelelő, s felsorolja az ide vonatkozó rendeleteket. Felhívja az egyház figyelmét, hogy az iskola munkáját kísérje figyelemmel:

"A tankötelesek kimutatásai szükséges, hivatalos használatra a tanév bevégeztéig a megyei tanfelügyelőnél hagyatnak, felhasználás után az irattárban vissza származtatandók lesznek".

A gyülekezetben a hívek az igazi közösség örömét élik át, sorra alakulnak az egyletek. Kronológikusan a nőegylet az első, amely 1879. január 10-én alakult, s a fennmaradt jegyzőkönyv 63 év folyamatos munkájáról tesz tanúbizonyságot. Működésüket már az első alkalommal alapszabályokhoz igazítják. Céljuknak az "Egyház és Iskola kisebb mértékbeni anyagi gyámolításá"-t nevezik meg. Megállapították a tagok éves díját, ill. a szerényebb adományokat pártoló tagdíjként tartják számon. A következő évben az egylet teljes vagyonának felét költi a felirattal ellátott keresztelők és fedél adományozására a számos kisebb tétel mellett. Ettől kezdve a gyülekezet és a nőegylet eseménynaptára közé párhuzam vonható, hiszen részt vesznek minden egyházi eseményen, egy-egy ajándékkal téve emlékezetessé a napot.

A következő jegyző- és pénztári napló 1903. jan. 4-i keltezéssel a Vönöcki Ágostai Hitvallású Evangélikus Ifjúsági- és Dalárdaegyesület létrejöttét hivatott bizonyítani.

Ezek az egyesületek nem állami meghatározottságúak voltak. Az egyesület létjogosultságát az egyházmegyei végzés erősíti meg. Mindkét bejegyzés alatt Varga Gyula neve áll. Először, mint a gyülekezet lelkésze, utána, mint megerősítő esperes. Ez bizonyítja, hogy gyülekezetünk lelkészi hivatala ezidőtájt esperesi hivatalként is működött. Az egyesületi naplóban 1903-ból a következő bejegyzés áll:

"Az egyesület zászlót kíván beszerezni s annak szentelési ünnepét a toronyszenteléssel aug.20-án tartja. A zászló megrendelését Véber Gyula tanító úrra bízza olyan feltétellel, hogy az 50 frban, nem többen - megálljon. A zászló színe lehetőleg fehér legyen. Zászlószentelés után az ifjúsági egyesület tánczmulatságot rendez".

E néhány példából kirajzolódik egy virágzó hitéletű gyülekezet színes, sokrétű munkája. Számos születési és házasságkötési évforduló alkalmát tették emlékezetessé adakozásaikkal. Sok bejegyzés tanúskodik arról is, hogy a hívek végrendeletük elkészítésekor sem feledkeztek meg az egyházról. Az emberek életének alapvető jellemzője volt a vallási megalapozottság.

Társoldalak
I. Bevezetés
II. Vönöck földrajzi fekvése és rövid története
III. Kemenesalja a reformáció időszakában
IV. Kemenesalja az ellenreformáció időszakában
VI. Vönöck az I. Világháború ideje alatt
VII. Befejezés
Jegyzetek és irodalomjegyzék
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster